Kettő

 

Drága olvasóim!

Meghoztam a folytatást. Bízom benne, hogy hagytok egy-pár kommentet magatok után, ha tetszik... és akkor is, ha nem. Engem feltétlenül érdekel a véleményetek, ne fogjátok vissza magatokat!

Jó olvasást!

Cecile

 

Kettő

Szereplők:
Az anya (Mónika)
A lány (Anna)

M- Szia.

A- Szia.

M- Legközelebb, kérlek, ne csapd be ilyen erősen az ajtót.

A- Nem csaptam be.

M- De, becsaptad.

M- Na, indulhatunk? Abbahagytad a duzzogást?

A- Szeretnélek megkérni rá, hogy tegyél ki a kórháznál.

M- Úgy sem fognak beengedni.

A- Akkor majd belógok

M- Hát te tudod.... Milyen volt?

A- Micsoda?

M- Hogy-hogy micsoda? A beszélgetés. Életed első beszélgetése egy hivatásos pszichológussal.

A- Hát... Idegesítő volt, de marhára!

M- Miért?

A- Ó, bemutassam?

M- Megpróbálhatjuk.

A- Akkor igyekezz úgy viselkedni, mint én szoktam.

M- Az menni fog. Tizenhét éve figyellek.

A- Szóval... khm... Hogy érzed magad?

M- Jól.

A- Az mit jelent?

M- Nem tudom.

A- Nem tudod?

M- Nem.

A- De úgy mégis... Az mit jelent?

M- Hááát..... hogy jól vagyok....?

A- Aha. Értem.

M- Jesszusom! A bíróságon nem találkozni ilyennel! Tanulnom kéne tőle, az összes peremet megnyerném.

A- Anya, muszáj ezt végigcsinálnom?

M- Anna, ne kezdjük megint elölről ezt a beszélgetést!

A- De még csak egy esélyt sem adsz!

M- Én hiszem, hogy segíteni fog neked.

A- Csak egy esély...!

M- Az esély az, hogy megengedem, hogy bemenj a kórházba. De ha ennyire akaratoskodsz, ezt sem muszáj...

A- Mindig a tiéd az utolsó szó!

M- Az anyád vagyok.

A- Hát igen. Nincs mit tenni.

M- Ne mondj ilyeneket!

M- Megvárjalak?

A- Nem kell, hazamegyek busszal.

M- Szia.

A- Szia.

M- Ne csapd be az ajtót!

A- Nem csaptam be!

Szereplők:
Az ápoló (Judit)
A lány (Anna)
A fiú (Dániel)

J- Bocsánat, de nem engedhetem be magát hozzá.
A- A húga vagyok!
J- Tudja igazolni magát?
A- Nem, a papírjaimat otthon felejtettem.
J- Akkor nem engedhetem be.
A- De hát tessék csak rám nézni, hogy mennyire hasonlítunk.
Kérem szépen! Sajnos csak most tudtam eljönni, hogy meglátogassam!
J- Ha tudná, hogy hányszor hallom ezt... És különben pedig nem is biztos, hogy ébren találja.
A- Az nem baj, csak látni szeretném.
J- Hát jól van. Egyezzünk meg abban, hogy most együtt odamegyünk és ha ébren van és ő is egyetért abban, hogy testvérek vagytok, maradhatsz.
Erre tessék, kövessen.
A- Köszönöm.
J- De ha kiderül, hogy ez nem igaz, nem szeretném ezt a beszélgetést lefolytatni még egyszer.
A- Értem.
J- Sem holnap, sem azután...
A- Sem azután.
J- Pontosan. Na, itt is vagyunk. Ez a fiatalember terme. Menj csak előre.
A- Köszönöm.
Szia, Dini. Tudom, hogy utálsz, de már nagyon látni szerettelek volna.
J- Azt hittem, testvérek.
A- Rossz testvérek vagyunk... Utálja, hogy mindig a szobájában garázdálkodok....
D- Igaz. Ő a húgom, Anna. És tényleg utálom.
J- Soha nem fogom megérteni a mai fiatalokat. Le is lépek, még mielőtt túlságosan is összezavarnák az öreg fejemet.
A- Viszlát. Köszönöm, hogy behozott.
D- Viszlát.


A- Ha tényleg utálsz, miért mentél bele a játékba?
D- Milyen játékba?
A- A játékba, amiben eljátszuk, hogy testvérek vagyunk.
D- Ja, hogy abba a játékba.
A- Igen, abba. Miért hazudtál velem? Miért, ha egyszer utálsz?
D- Nem tudom.
A- Nem tudod?
D- Nem.
A- Biztos?
D- Biztos.

A- Sajnálom.
D- Tudom, Anna.
A- Ma beszélgettem valakivel, aki azt mondta, mindennek oka van.
D- Talán igaza van.
A- Azért elmondtam neki, amit te mondtál volna ha ott lettél volna.
D- Igen?
A- Aha.
D- Köszi.
A- Tényleg utálsz?
D- Aha. De ha lehet, ne kérdezd meg többet, jó?
A- Jó.

A- Hoztam neked zenét.
D- Tényleg?
A- Aha.
D- Miket?
A- Sajnos az anyukád nem volt hajlandó beengedni engem a szobádba. Nem értette meg, hogy csak a walkmanedet szeretném. Ezért csupán azzal szolgálhatok, amit tegnap este letöltöttem a sajátomra.
D- Miket töltöttél le nekem?
A- Csak a kedvenceidet. Meg az én legnagyobb kedvenceimet nem töröltem le, remélem nem olyan nagy baj...
D- Köszönöm.
A- Ide rakom az ágyad mellé, az éjjeliszekrényedre. Közvetlenül az óra mellett megtalálod.
D- Oké.
A- Oké.
D- Nem utállak ám.
A- De, utálsz.
D- Csak egy kicsit...
A- Nem kell hízelegned, nem azért hoztam.
D- Akkor miért?
A- Mert tudom, hogy zene nélkül nem működsz. És azt szeretném, hogy működj.
D- Örülök, hogy meglátogattál.
A- Elfáradtál?
D- Aha, egy kicsit.
A- Akkor hagylak aludni. Szia, Dini.
D- Várj egy kicsit, Anna. Nem maradnál még?
A- Ha szeretnéd...
D- Aha.
A- Akkor megvárom, míg elalszol.